Archívum | március, 2013

2013. Húsvétvasárnap | Bajna | Jakab Enikő

31 Már

Lekció: Jn 20, 11-18                      

Textus: 1Kor 15, 22

 

„Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek.”

 

Húsvétot ünneplő gyülekezet,

szeretett testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Húsvétkor szárnyal a hír: Krisztus feltámadt! Húsvét reggelén az üres sír, az angyalok jelenése, a Feltámadottal való találkozás a bizonyítéka annak, hogy a nagypénteken keresztre feszített, szombaton a sírban nyugvó názáreti Jézus él! Mindazok, akik őt szerették, akik Őt gyászolták, akik miatta szomorkodtak, most örvendezhetnek, mert a megkínzott, meghalt, eltemetett Mester, holtból élővé változott, feltámadott! Beteljesedett az, amit előre megmondott övéinek: sokat kell szenvednie, meg kell öletnie, de harmadnapra fel kell támadnia (Mt 16, 21). Minden bekövetkezett. Pontosan úgy, ahogy előre megmondta. Húsétkor a gyász, a keserűség örömre fordult. Nagypénteken az Őt szeretők szomorkodtak és bánkódtak, a főpapok, a nép vezetői pedig örvendeztek, de húsvétra fordult a kocka. Az asszonyok, a tanítványok fájdalma vált örömmé, s a vezetők estek kétségbe, hogy mégis bekövetkezett mindaz, amit a názáreti megmondott.

Kudarc, bukás és győzelem.  Bukott és győztes. Nem idegen az embertől, a világtól, a ma emberétől és világától sem ez a két fogalom, az az érzés, amit magukban rejtenek. Néha győztesnek, máskor vesztesnek érezzük magunkat, de tény és való, hogy mindannyian győztesek szeretnénk lenni. Senki sem szeret veszíteni, de győzni mindenki. A győzelem örömmel tölt el, és magabiztossá tesz.

Számtalan harc folyt a világtörténelemben és folyik ma is. A győztes harcos, a győztes ország, győztes cég leigázza a másikat. Uralkodik rajta. Ura és parancsolója lesz a legyőzöttnek. A győztes hatalommal, tekintéllyel bír. Mindenki győztes szeretne lenni, senki sem szeretne a vesztes oldalon állni, mert senki sem szereti, ha elnyomják, ha megkötözik: se ország, se nemzet, se ember.

A világtörténelemben megannyi emberéletet követelő csatái között zajlott egy csata, amely nem követelt milliónyi életet, mert azt egyetlen ember vívta és a legnagyobb ellenséggel. Ez a harc az egész emberiség sorsát, jövőjét meghatározó, legnagyobb jelentőséggel bíró küzdelem nagypénteken, a golgotai kereszten zajlott. Itt csapott össze Isten és a Sátán. Nagypénteken úgy tűnt, hogy a Sátán, a halál győzött, hiszen az emberré lett Isten Fiát keresztre szegezték és meghalt. Jézus ellenségei is azt hitték, hogy győztek. Vége van. Vége van a magát Isten Fiának tartó názáreti Jézusnak. Nem okoz több galibát, nem követi majd tovább őt a nép, nem veszélyezteti tekintélyüket, hatalmukat, nem lesz nagy hatással az emberekre, nem kritizálja majd a vezetőket, nem mutat rá helytelen istentiszteletükre. Vége van. Győztek! Meghalt. Mikor Jézus meghalt, úgy érezhették, hogy övék a győzelem. Jézus és az Ő ügye elbukott. Ők a győztesek. Így tűnt.

Valójában azonban ott a kereszten történt meg Jézus legnagyobb győzelme. Mikor kilehelte lelkét, akkor történt meg a győzelem: Elvégeztetett! – mondta, s meghalt. Elvégezte a megváltás munkáját. Halála volt a győzelem a Sátán uralma felett. Nem vesztes volt ott a kereszten, hanem a legnagyobb győztes. A világtörténelem legnagyobb győztese.

Húsvét reggele is győzelmét hirdeti, hiszen a halálból életre kelt. Megtörte a halál hatalmát is. Örökre legyőzte az ember legnagyobb ellenségét, a Sátánt és a halált.

 

„Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek.”

Ember – ember. Ádám – Krisztus. Ember volt Ádám és ember volt Krisztus is, amellett, hogy Isten is volt.

Ember által van a halál – igen, mert az első Ádám, elfordult az Istentől. Engedetlen lett, evett a tiltott gyümölcsből, a kísértő szavára hallgatott, és ezzel a halált hozta magára. Engedetlenségével elszakadt az Istentől. Vétkezett, s vétkének következménye lett a halál. Az első Ádám óta mindannyiunk sorsa a halál. Meg kell halnunk a bűnnek.

Ember által van a halottak feltámadása is. – így igaz, hiszen Krisztus emberré lett értünk. Meghalt, de feltámadt.

„Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek.” Ádám vétke miatt, ami átöröklődik minden emberre, ami miatt mindannyian bűnösök vagyunk, meg kell halnunk, de Krisztusban mindnyájan életre is kelünk, mert Ő megtörte a halál hatalmát. Nem tarthat minket fogva. Levetjük ugyan ezt a földi testet, de új életre támadunk fel. Nyitva az út az Atyához. Aki hisz Krisztusban örök boldog életre támad fel, aki viszont elveti örök kárhozatra.

Ezt szerezte meg számunkra Krisztus: a mennyei örök életet, s a bűnbocsánatot. Ő győzött. Ő a győztes. A Sátán és a halál pedig a vesztes. Győztes mindenki, aki Krisztus mögé áll be, s vesztes mindenki, aki Őt elutasítja. Az mind a halál, az örök halál, vagyis az Isten nélküli lét martaléka. Egyetlen győztes van, s ha mi is győztesek akarunk lenni, akkor az Ő seregéhez kell tartoznunk. Őt kell követnünk, vele kell napi harcainkat megvívni – mert a Sátán nem adja fel. Bukott angyal ő, aki egykor fellázadt az Isten ellen, s mind a mai napig keresi áldozatait, hogy minél többeket magával rántson, az Istentől elszakítson, kárhozatra vigyen. Noha örökre legyőzetett, de még hatalom adatott neki, míg aztán végleg megsemmisíti Őt az Úr, de addig is, mint ordító oroszlán jár közöttünk keresve, hogy kit nyeljen el – írja Péter apostol.

Keres a Sátán, de keres Krisztus is. Krisztus is hív, hozzá is lehet csatlakozni. A döntés mindig a miénk, az emberé. Ha őt választjuk, győztesek leszünk, mert az Ő győzelme a mi győzelmünk is, hisz minden érdemét nekünk tulajdonítja az Úr. Benne, általa vagyunk, lehetünk győztesek – ha eggyé válunk vele. Ahogy az úrvacsorában eggyé válunk a szent jegyekkel, a kenyérrel és a borral, úgy kell egyé válnunk lelkileg is Ővele. Így lehetünk győztesek, így lehet az Ő győzelme, az Ő dicsősége a miénk is. A Sátánt választva viszont örök halál az ember része.

 

„Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek.”

Ez a húsvéti örömhír! Győzött az élet! Míg az első Ádám halált szerzett magának, addig a második Ádám visszaszerezte az ember számára az életet.

Ezért adjunk hálát a mi Urunknak, és ezért örvendezzünk! Krisztusban, Krisztus által győztesek vagyunk! Ámen

Hírdetés

2013. Nagypéntek | Bajna | Jakab Enikő

30 Már

Lekció: Mt 27, 33-51

Textus: 1Jn 4, 8b

Keresztyén gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Nem tudom, kinek mi jut eszébe, ha meghallja azt, hogy Isten. Vannak, akiknek a tagadás: nem hiszek benne.

Mások egy követelőző, parancsokat adó, gátakat szabó Istennek vélik az Urat, akivel inkább nem kezdenek, mert ha bármilyen módon is közeledni kezdenek Hozzá, kapcsolatba kerülnek vele, akkor ott valami más életforma kezdődik el. Ezt pedig nem akarja. Fél az Istentől, fél a változástól.

Még talán a keresztyén, hívő embernek is más és más jut eszébe Isten nevét hallva.  Az ember Istennel kapcsolatos, Istenről való gondolatait, érzéseit talán befolyásolja éppen a pillanatnyi, adott élethelyzete. Egy-egy helyzetben mindig más és más jut eszébe Istenről, vagy éppen más arcát látja meg az Istennek.

Örömteli pillanatban jónak látja, jónak érzi, és hálás szívvel gondol rá.

Kétségek, gondok között bizonyára elégedetlenkedünk, talán harag is gyúl a szívünkben, megrendül a hitünk, s kérdések sokasága tör fel belőlünk.  Ebben a helyzetben próbára tevő, talán elhagyó (?) Istennek, majd a megoldás után megsegítő Atyának látjuk Őt, s megtapasztaljuk az ige igazságát: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.”

Gyász alkalmával elesetteknek, összetörteknek érezzük magunkat. Vigaszra szorulunk, és szintén feltörhetnek a kérdések, a miértek. Ilyenkor érezhetjük Istent fájdalmat, veszteséget okozó, ismét csak próbára tevő Istennek. Pedig Ő az élet Istene. Ő életet készített nekünk. A halál, a veszteség a bűn következménye. Aztán, miután megnyugszik lelkünk az Ő akaratában, porból lettünk, porrá leszünk a bűn miatt, ahogy telnek-múlnak a napok, megtapasztalhatjuk az Ő áldó jelenlétét fájdalmainkban is. Ő segít át, Ő segít feldolgozni a veszteséget, Ő adja a vigaszt. Vigasztaló Istenként ismerjük meg Őt ebben a helyzetben. „Én, én vagyok vigasztalótok”

Aztán mikor bűneink terhe alatt roskadunk, amikor valami nyomja a lelkünket, és nem vagyunk képesek magunkban tartani, mert felemészt és kiöntjük szívünket Őelőtte, megérezzük megbocsátó hatalmát. Megkönnyebbülünk, mert Ő megbocsátott. „Megbocsátom bűneiket.”

Félelmekkel telve, mindezt elé víve, megtapasztalhatjuk hatalmát. Legyőzi, elűzi félelmeinket. Erős, hatalmas Istenként tekintünk Rá. „A szeretet kiűzi a félelmet.”

Elmondhatjuk, hogy minden élethelyzetben Istenünknek más-más arcát, oldalát, tulajdonságát ismerhetjük és tapasztalhatjuk meg, mindig épp azt, amire szükségünk van. Vagyok, akik vagyok. – mutatkozik be Mózesnek. Vagy leszek, aki leszek. Mindig az, akire épp szükséged van.

Egy valami nagyon lényeges, amit igénk is elénk tár, elmond az Istenről: Mert az Isten szeretet. Ez foglalja össze Isten lényét teljesen. Ő maga a szeretet – bármit gondolunk is Róla, bárhogy is érezzük magunkat, ne feledjük el a lényeget: az Isten szeretet és az Isten szeret! A szeretettől pedig nem kell ódzkodni, idegenkedni, félni. Azt érezni kell. Sütkérezhetünk a melegében. Mindannyian szeretetre, igaz szeretetre vágyunk. Az Úr ezt kínálja nekünk.

Milyen a szeretet?

Türelmes, jóságos, nem irigykedik, nem kérkedik, nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr (1Kor 13,4-7). Mindez megtalálható az Úrban. Nagypéntek kapcsán hadd emeljem ki a felsorolásból azt, hogy a szeretet mindent eltűr. Isten is a mai napig sok mindent eltűrt és eltűr az embernek, csak úgy, ahogy Krisztus is eltűrt értünk, nekünk mindent életében.

Nagypéntek van, tegnap nagycsütörtök volt, holnap nagyszombat lesz, majd húsvét. A mögöttünk álló hetet pedig nagyhétnek nevezzük.

Nagypéntek. Nem tudom, hogy kinek mi jut eszébe erről a napról. Nem tudom, hogy ki, hogy élte, éli meg. Nem tudom, hogy kinek miként telt a nagyhét. Tény és való viszont, hogy a mai nap is munkával telt el a legtöbb ember számára. Ugyanolyan nap volt, mint bármelyik más hétköznap. Ugyanúgy el kellett indulni, ugyanúgy nyitva voltak az üzletek.

Sokaknak bizonyára semmit, vagy semmi különöset nem jelent a nagypéntek. Talán azt sem tudják, hogy így hívják ezt a napot, hiszen semmi más nem különböztette ma azt meg a többi naptól. Nagypéntek még nem piros betűs ünnep a naptárban, a húsvéttal ellentétben, ami nagypénteket követi.

S vannak, akiknek sokat jelent a mai nap, akik megkülönböztetik a többi naptól azzal, hogy elmennek istentiszteletre, hogy már napközben is a nagypénteki eseményekre gondoltak, s lélekben Jézussal együtt járták végig a kereszt útját. Ha egyik embernek nem is, míg a másiknak mégis különbözi ez a nap a többitől, tény és való az, hogy mindkét csoportba tartozó embernek egyre közeledik húsvét ünnepe.

A hétvégen elkezdődnek az ünnepi előkészületek. Mit fog ünnepelni az ember, a magyar ember? Mit fogsz ünnepelni te, a családod? Tudod-e, hogy miért lett húsvét, hogy minek az ünnepe a húsvét? A természet megújulásáé, a tavasz megjöttéé, a nyuszié, vagy valami egészen másé? Bizonyára, sokan nincsenek tisztában vele. A hívő ember viszont tudja, hogy húsvét a feltámadás ünnepe. Isten Fia, Jézus Krisztus, a mi Megváltónk halottak közül való feltámadásának ünnepe.

Húsvétot, a feltámadás ünnepét viszont megelőzi nagyhét. A szenvedésekkel, árulással, tagadással, kigúnyolással teli nagyhét, benne nagypéntek eseményeivel: a halálra adással, keresztrefeszítéssel. Nincs húsvét nagypéntek nélkül. Nincs feltámadás ünnepe kereszthalál nélkül. Mégis, sok ember így akar, vagy így ünnepel húsvétot. Nagypéntek nélkül. Pedig nagypénteken történt meg az, aminek karácsonykor örültünk, amiért a szeretet ünnepét ünnepeltük, amiért hálát adtunk Istennek azért a szeretetéért, amellyel a földre küldte értünk gyermek formájában Fiát, Krisztust.

Nagypénteken elvégezte Jézus azt, amiért jött. Megváltotta a világot. Életét adta értünk. Meghalt. Minek az ünnepe tehát nagypéntek? Megváltásunknak ünnepe. A Sátán és a halál rabságából való szabadulásunk ünnepe. Az Isten kiegensztelésének, a mennyország kapuja megnyitásának, az örök életünk megszerzésének ünnepe. Nagypéntek a karácsonnyal együtt az Isten szeretetének ünnepe.

Karácsony, nagypéntek fényében mi jut eszedbe, ha meghallod Isten nevét? Ha rágondolsz?

Az ünnepek lényegét, eseményeit tekintve eszünkbe jut Istenről az, amit igénk is kimond: Az Isten szeretet. Erről beszélnek ünnepeink, erről beszél a nagypénteki kereszt, amelyen az értünk, helyettünk és miattunk szenvedő Jézus hordozta az Isten bűn feletti haragjának súlyát. A mi megváltásunk, szabadulásunk érdekében viselte el az emberi gonoszságot. A gúnyt, a káromlást, a halált. A mi érdekünkben nem szállt le a keresztről. A mi érdekünkben nem engedett a kísértőnek, hanem alázatosan szenvedte el mindazt, amit nekünk kellett volna: Isten bűn iránti gyűlöletét, az Istentől való elhagyatottságot. Nem mentette meg magát, hogy minket megmentsen az örök haláltól, kárhozattól.

Miért? Mert szeretett, mert szeret. Mert az Isten szeretet. Mert az Isten annyira szeretett minket, hogy Fiát adta halálra helyettünk. Az Isten szeretet, mert Jézus, mint Isten és ember, ezt vállalta. A megaláztatást, a testi-lelki szenvedést és a halált. Szeretetből. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”(Jn 3,16).

Az Isten szeretet. Az Isten szeret akkor is, ha megpróbál, ha gyásszal látogat, ha örömöt ad. Az Isten szeretet és szeret minden élethelyzetedben, és mindennel javadat akarja munkálni, ha hagyod. Ha nem fordítasz neki hátat, ha elé viszed életed. Minden érzésedet, gondolatodat.

Az Isten szeretet. Töltse meg ez az ige szívünket örömmel. Az, hogy Isten a legdrágábbat, az Ő Fiát sem kímélte azért, hogy bűneink terhétől megszabadulhassunk, Hozzá mehessünk, hogy közösségben, örök boldogságban élhessünk Vele. Irántunk való szeretetéből történt mindez.

Ha rohanással, munkával is telt eddig a nagypéntekünk, ha arra sem volt időnk a héten, hogy kicsit magunkba nézzünk, hogy Urunk értünk történt szenvedéseire és halálára gondoljunk, hogy az ünnepre méltóképpen felkészüljünk, bűnbánatot tartsunk, ünneplőbe öltöztessük szívünket, hogy Istennek szeretetéért hálát adjunk, akkor ma még megtehetjük. Elcsendesedhetünk és szívünket előtte megalázva, és kitárva mindent elmondhatunk neki, és mindenért hálát adhatunk. Elmondhatunk mindent, ami szívünket nyomja, vagy éppen hálával tölti el. Hálát adhatunk életünk megmentésért, Krisztus értünk vállalt szenvedéseiért. Így lesz áldott ünnepünk és életünk. Így élhetjük, tapasztalhatjuk meg most az ünnepek alatt és egész életünkben az ige igazságát, hogy az Isten szeretet!

Adja az Úr, hogy mindannyian ezt elhiggyük, s ennek az igének a bizonyosságával éljünk, fogadjuk kezéből a jó és rossz, nem szeretem napokat is tudva, hogy Ő mindenkor velünk van, és akik Őt szeretik, azoknak minden a javukra szolgál. Ámen!

2013. nagypéntek | Héreg, Tarján | Jakab István

30 Már

Lectio: 1Kor 15,1-11

Textus: 1Kor 15,3

“Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam;

hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint.”

Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Szenzáció, félelem és győzelem. Ha csak három szóval kellene jellemeznem a nagypénteket, talán ez a három szó lenne az.

Szenzáció – hiszen a megszokott pászka ünnepre összesereglő nép számára is, a názáreti Jézus Jeruzsálembe érkezése szenzáció. És még többeknek a borzalom a szenzáció! A szürke, megszokott ünnep helyett vagy a mellett most valami más, valami érdekes is történik – kivégeznek 3 embert. Ráadásul egyikük az a Krisztus, akiről sokan sok mindent mondanak és ezek közül valami talán igaz is. Ha csak egy töredéke igaz is, már szenzáció a keresztre feszítése, s ki tudja mekkora szenzáció lesz még!

Szenzáció a csodatevő kilátásba helyezett halála; lám ki tud-e szabadulni a csapdából – mint Hudini? Le tud-e szállni majd a keresztről, hogy bizonyítsa, hogy Ő az, akinek mondja magát?

Félelem – akik nem csak hírből ismerik Jézust, akik számára valóság, sőt szeretett gyermek, tanító, barát volt, a nagypéntek a félelem, az aggódás napja volt. Mi lesz vele? Elítélik? Felmentik? Felismernek? Mi sem vagyunk biztonságban? Meghal? Életben hagyják? – Számtalan kérdés, melyet a félő-féltő szív tesz fel magában vagy akár nyíltan is.

És félelem van talán bizonyos szintig Pilátus szívében is. Persze egészen más félelem. Ő attól fél, hogy vajon elengedheti-e azt a szerencsétlent, akiben az eljárás, a kihallgatás során nem talált semmi bűnt? Vagy a helyi vallási vezetők, a nép szószólói bevádolják a császárnál? Azzal bukik-e nagyobbat, ha egy ártatlan embert ítél el vagy azzal, ha nem ítéli el és a karrierje – rosszabb esetben – az élete bánja? Félelmetes döntési helyzet. S talán az utóbbi még félelmetesebb is, mint az előbbi!? Az nem fáj annyira, ha mással történik valami, de amikor őt érinti – amikor téged érint – akkor már mindjárt más a helyzet!

Győzelem – A szenzáció nem számít. Az csak a kíváncsiskodóknak okoz némi kielégülést. Ahogy jött, úgy el is múlik. De a félelem nem múlik el egyhamar! A félelmet valami vagy valaki el kell vegye! A félelmet le kell győzni! A félelem ellenszere a győzelem! És egyvalaki volt csak, aki igazán győzött! Jézus Krisztus legyőzte a bűneinket és legyőzte a büntetést, a halált! Bár ennek bizonyossága, látható jele majd csak húsvét hajnalán lesz világos, mégis a győzelem már most biztos!

Nagypénteken az evangélium, vagyis az örömhír egy halálesetről szól. Mondhatjuk, hogy ez emberileg nézve elég furcsa, szokatlan. Még csak nem is az ellenségünk haláláról van szó, hanem az értünk született Isten Fiáról, Krisztusról üzen az írás. Mi teszi ezt örömhírré? Az, hogy Krisztus a mi bűneinkért halt meg, s a halál nem tudta őt foglyul ejteni. A bűnnel együtt a büntetést is elvette, s legyőzte a halált.

Így aztán a halálhír jelenti az életet. A szomorúságból lesz a nagy öröm, s Krisztus győzelme veszi el a félelmeinket!

És mindez nem csak mende-monda szóbeszéd! “…az Írások szerint.” Nem csak a papír és a tinta, hanem az Isten igéje szerint!

Lehet, hogy bár sokan szenzációt keresnek, kerestek a nagypéntekben, de végül nem az a szenzáció, ami látható, hanem az, ami igazán fontos! Nem a botrány a szenzáció, hanem az, hogy a botrányosan és menthetetlenül bűnös embert mégis megmenti az Isten! Félelmeink ezután már megalapozatlanok, mert a győzelem már tény!

Ámen

Ünnepi istentiszteletek

27 Már

A 2013-as húsvéti ünnepkör istentiszteleti alkalmai a Bajnai Református Missziói Egyházközségben:

  • Nagyheti bűnbánati istentisztelet:
    2013. március 27. 17:00 Héreg, református gyülekezeti terem – Igét hirdet: Nt. Kovály Erzsébet pilismarót-dömösi lelkipásztor
  • Nagypénteki istentisztelet:
    2013. március 29. 16:30 bajnai református imaház – a gyülekezet ifjúsága kis műsorral szolgál
  • Húsvét vasárnap:
    2013. március 31. 10:00 bajnai református imaház – úrvacsorás istentisztelet!
  • Húsvét hétfő:
    2013. április 1. 10:00  bajnai református imaház

Ünnepi istentiszteletek

27 Már

A 2013-as húsvéti ünnepkör istentiszteleti alkalmai a Héregi Református Egyházközségben:

  • Nagyheti bűnbánati istentisztelet:
    2013. március 27. 17:00 Héreg, református gyülekezeti terem – Igét hirdet: Nt. Kovály Erzsébet pilismarót-dömösi lelkipásztor
  • Nagypénteki istentisztelet:
    2013. március 29. 17:00 héregi református templom
  • Húsvét vasárnap:
    2013. március 31. 10:00 héregi református templom – úrvacsorás istentisztelet!
  • Húsvét hétfő:
    2013. április 1. 10:00  héregi református templom – Igét hirdet: Tavasz Kristóf budapesti teológus

Ünnepi istentiszteletek

27 Már

A 2013-as húsvéti ünnepkör istentiszteleti alkalmai a Tarjáni Református Egyházközségben:

  • Nagyheti bűnbánati istentisztelet:
    2013. március 27. 17:00 Héreg, református gyülekezeti terem – Igét hirdet: Nt. Kovály Erzsébet pilismarót-dömösi lelkipásztor
  • Nagypénteki istentisztelet:
    2013. március 29. 18:00 tarjáni református templom – a hittanos gyermekek kis műsorral szolgálnak
  • Húsvét vasárnap:
    2013. március 31. 8:30 tarjáni református templom – úrvacsorás istentisztelet!
  • Húsvét hétfő:
    2013. április 1. 8:30 tarjáni református templom – Igét hirdet: Tavasz Kristóf budapesti teológus

Heidelbergi KT

11 Már

Kedves Héregi Református Gyülekezet!

A heidelbergi magyar református gyülekezet felkérésére készült a mellékelt rövid tanulmány, Pados Gábor heidelbergi gondnok-presbiter képeivel illusztrálva a Heidelbergi Kátéról.
Szeretettel küldöm,
Juhász Réka

Juhász Réka

IDE KATTINTVA letölthető