Lectio: 1Kor 15,1-11
Textus: 1Kor 15,3
“Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam;
hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint.”
Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Szenzáció, félelem és győzelem. Ha csak három szóval kellene jellemeznem a nagypénteket, talán ez a három szó lenne az.
Szenzáció – hiszen a megszokott pászka ünnepre összesereglő nép számára is, a názáreti Jézus Jeruzsálembe érkezése szenzáció. És még többeknek a borzalom a szenzáció! A szürke, megszokott ünnep helyett vagy a mellett most valami más, valami érdekes is történik – kivégeznek 3 embert. Ráadásul egyikük az a Krisztus, akiről sokan sok mindent mondanak és ezek közül valami talán igaz is. Ha csak egy töredéke igaz is, már szenzáció a keresztre feszítése, s ki tudja mekkora szenzáció lesz még!
Szenzáció a csodatevő kilátásba helyezett halála; lám ki tud-e szabadulni a csapdából – mint Hudini? Le tud-e szállni majd a keresztről, hogy bizonyítsa, hogy Ő az, akinek mondja magát?
Félelem – akik nem csak hírből ismerik Jézust, akik számára valóság, sőt szeretett gyermek, tanító, barát volt, a nagypéntek a félelem, az aggódás napja volt. Mi lesz vele? Elítélik? Felmentik? Felismernek? Mi sem vagyunk biztonságban? Meghal? Életben hagyják? – Számtalan kérdés, melyet a félő-féltő szív tesz fel magában vagy akár nyíltan is.
És félelem van talán bizonyos szintig Pilátus szívében is. Persze egészen más félelem. Ő attól fél, hogy vajon elengedheti-e azt a szerencsétlent, akiben az eljárás, a kihallgatás során nem talált semmi bűnt? Vagy a helyi vallási vezetők, a nép szószólói bevádolják a császárnál? Azzal bukik-e nagyobbat, ha egy ártatlan embert ítél el vagy azzal, ha nem ítéli el és a karrierje – rosszabb esetben – az élete bánja? Félelmetes döntési helyzet. S talán az utóbbi még félelmetesebb is, mint az előbbi!? Az nem fáj annyira, ha mással történik valami, de amikor őt érinti – amikor téged érint – akkor már mindjárt más a helyzet!
Győzelem – A szenzáció nem számít. Az csak a kíváncsiskodóknak okoz némi kielégülést. Ahogy jött, úgy el is múlik. De a félelem nem múlik el egyhamar! A félelmet valami vagy valaki el kell vegye! A félelmet le kell győzni! A félelem ellenszere a győzelem! És egyvalaki volt csak, aki igazán győzött! Jézus Krisztus legyőzte a bűneinket és legyőzte a büntetést, a halált! Bár ennek bizonyossága, látható jele majd csak húsvét hajnalán lesz világos, mégis a győzelem már most biztos!
Nagypénteken az evangélium, vagyis az örömhír egy halálesetről szól. Mondhatjuk, hogy ez emberileg nézve elég furcsa, szokatlan. Még csak nem is az ellenségünk haláláról van szó, hanem az értünk született Isten Fiáról, Krisztusról üzen az írás. Mi teszi ezt örömhírré? Az, hogy Krisztus a mi bűneinkért halt meg, s a halál nem tudta őt foglyul ejteni. A bűnnel együtt a büntetést is elvette, s legyőzte a halált.
Így aztán a halálhír jelenti az életet. A szomorúságból lesz a nagy öröm, s Krisztus győzelme veszi el a félelmeinket!
És mindez nem csak mende-monda szóbeszéd! “…az Írások szerint.” Nem csak a papír és a tinta, hanem az Isten igéje szerint!
Lehet, hogy bár sokan szenzációt keresnek, kerestek a nagypéntekben, de végül nem az a szenzáció, ami látható, hanem az, ami igazán fontos! Nem a botrány a szenzáció, hanem az, hogy a botrányosan és menthetetlenül bűnös embert mégis megmenti az Isten! Félelmeink ezután már megalapozatlanok, mert a győzelem már tény!
Ámen
Gyülekezeti hírek 
Vélemény, hozzászólás?