Lectio: Mt 1,18-25
Textus: Lk 2,11-12
„Üdvözítő született ma nektek,
aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
A jel pedig ez lesz számotokra:
találtok egy kisgyermeket,
aki bepólyálva fekszik a jászolban.”
Kedves Testvéreim! Kedves ünneplő gyülekezet!
Hiszem azt, hogy a karácsonyi, bővebben a szentestei istentiszteleten való részt vétel nem csak a hagyományok tisztelete miatt fontos számunkra, számotokra. Úgy gondolom, hogy nem csak a külsőségek fontosak, hanem szívbéli vágyódás is társul hozzá. Az, hogy a 21. századi ember vasárnapja a karácsony lett, még mindig azt bizonyítja, hogy elfoglalt, sűrű, gondterhelt életünkben még mindig keressük az Istennel való kapcsolatot. Szeretnénk minél közelebb kerülni a transzcendenshez, szeretnénk testközelből megélni a csodát, az Istennel való találkozás csodáját. Bár elfoglalt életünk sokszor nem enged bennünket a templomba, vagy a lelki elcsendesedésre, ilyenkor, karácsonykor, szenteste mégis erőt veszünk magunkon. Ahogy a világ is elcsendesedik kissé, úgy mi is meg tudunk állni egy pillanatra, s várjuk a csodát, reméljük, hogy most, idén, végre, talán megtörténik a csoda. Egy szempillantás alatt, varázsütésre megtörténik velünk is az, amire mindig is vágytunk, hogy mintegy álomból felébredve, mostantól kezdve minden szép és minden jó lesz. Talán titkon azt reméljük, hogy a szentestei istentiszteleten valami olyan történik velünk, mint hajdanán a pásztorokkal, a bölcsekkel és a szent családdal. Bizakodunk benne, hogy ezáltal csodálatos módon rendeződik majd életünk és minden gondunk messze-messze száll, mindegy megsemmisül.
S ha ez mégsem történnék meg, csalódottságunk sem teljes, mert reménykedhetünk, hogy majd jövőre talán jobb lesz, jövő karácsonykor talán mégis megtörténik, talán már csak egy évet várat magára a karácsonyi csoda. A karácsonyi történet csodálatos hős-szereplői személyesen élték át a csodát. Mi is ebből szeretnénk részt, vagy legalább egy aprócska morzsát kapni.
Talán úgy képzeljük, úgy gondoljuk, hogy a régieknek könnyű vagy legalábbis sokkal könnyebb volt a dolguk. Angyalok hirdették az örömhírt, vagy a fényes csillagot követték, s megláthatták a jászolban fekvő csodálatos gyermeket, a kis Jézust, aki jobban ragyogott, mint a betlehemi csillag. Olyan meseszép elképzelések ezek és olyan idilli történet, mintha csak valami mese, vagy hollywoodi film lenne… túl szép, hogy igaz legyen. S talán nem is igaz? Talán csak kitalálta valaki? Valami nagy elme? Nem! Ez valóban a karácsonyi evangélium, az igazi örömüzenet, az igazi örömhír!
De milyen is lehetett ez akkor, amikor megtörténtek ezek az események?
A PÁSZTOROK
A pásztorok, tudjuk, a kor kitaszított és értéktelennek tartott társadalmi rétege volt Izraelben. A társadalom peremén, vagy azon is túl éltek, hiszen a nyáj őrzése miatt nem a városokban, falvakban élték életüket, hanem a mezőn, a nyáj mellett. Valamint, mivel az állatok miatt vallási szempontból tisztátalanok voltak, a vallási életük, a hitéletük gyakorlása is áttörhetetlen akadályokba ütközött. A munkájuk, vagy a munkájuk eredménye kellett csak, de a személyük senkit nem érdekelt.
Pont olyan helyzetük volt, mint ma is oly sokaknak. Ma is sokan vannak, akiknek a munkája, vagy annak eredménye az érdekes csupán, de a személy senkit sem érdekel. Az a fontos, hogy minél kisebb hibaszázalékkal dolgozz, minél kevesebb szabadságot és szabadidőt vegyél ki, az a fontos, hogy minél több profitot termelj, de az senkit nem érdekel, hogy hogy érzel éppen. Az nem érdekli a tulajdonost és a főnököt, hogy beteg a gyermeked, hogy haldoklik a szeretted, hogy elfáradtál, hogy úgy érzed, nem bírod tovább. Az senkit nem érdekel a cégnél, hogy mi a problémád, hogy mi a fájdalmad, hogy te magad mit szeretnél. S ha már valóban nem bírod tovább, ha kiesel a munkások sorából, vagy egyszerűen csak felmondasz, 3-4 másik jelentkezik a helyedre, hogy az embertelen állapotból mégis valamilyen megélhetést próbáljon kovácsolni.
Nem véletlenül érzik sokan azt, mintha nem is ebben a társadalomban élnének, mintha senkinek sem lenne fontos az életük, ők maguk. S mintha nem értékelni senki a fáradozásaikat – sem anyagilag, sem elismerő szóval.
Több közös vonás lehet közted és a pásztorok között, mint azt gondolnád! És nem csak nekik szólt annak idején, hanem most neked is szól az angyal szájából felhangzó isteni örömhír:
„Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”
Üdvözítő, Megváltó, Kiszabadító született, aki üdvözít, megvált, kiszabadít ebből a nyomorúságos állapotból és helyzetből, aki új életet és örök életet hoz és ad majd neked is! És ez az üdvözítő az Úr Krisztus, aki a Dávid városában, Betlehemben született.
De mindez nem királyi pompában, nem a hírportálok és csatornák fő „BREAKING” híreként, nem atombombánál jobban ragyogó csecsemő képében jelenik meg, hanem csak egy „átlagos”, „hétköznapi” jele van: „találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”
Mások számára fel nem ismerhető, csak annak, aki tudja, hogy mit kell keressen! Más elmenne mellette, de aki tudja, hogy mi a jel, tudja, hogy megtalálta! A nem sokkal később gyermekeket és csecsemőket ölő katonák nem tudják kit keresnek, de aki ismeri a jelet, az meglátja a csodát!
Egy sötét kis istálló, jászlába fektetett újszülött. Akinek még annyi sem adatott talán, mint neked. Épp csak a minimális fedél a feje fölé, hogy ne fagyjon meg a hideg éjszakában. Egyszerű, hétköznapi, szegény és be nem fogadott… ilyen jelként látható meg a karácsonyi csoda.
A BÖLCSEK
Vagy lehet, hogy te épp ellenkezőleg, a társadalom elismert és gazdag, képzett és okos, bölcs és megfontolt, kereső és találó tagja vagy. Lehet, hogy a bölcsekhez hasonlóan bejárásod van vagy lehet a királyi palotákba, a legfelsőbb körökbe is! Lehet, hogy beengednek az országok első emberei közé is, sőt beszélgethetsz is velük! Lehet, hogy sok mindent tudsz, nagy az ismereted a látható és a minket körülvevő világról! Megvannak vagy meglesznek a tudományos fokozataid… Dr. Phd. stb. Minden ismeretet megszerzel, ami csak megszerezhető. Gazdagodik, gyarapodik életed a földi gazdagság mértékével mérve is. Van aranyad, tömjéned, mirhád bőséggel, hogy még ajándékba is vihetsz, ha azt szeretnéd.
És nem csak a szabad ég alatt tengeted az éjszakáidat, hanem keresel, kutatsz, sőt, hosszú utakat is megteszel azért, hogy találkozhass a nagy királlyal, akiről lehet, hogy sokat nem tudsz, de érzed, hogy hódolnod kell előtte!
Neked nem mondja az angyalkar, csak a csillag vezet, de mégis neked is szól, és számodra is ez a jel:
„Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”
Még nem teljesedett be a megváltás. Még nincs itt az üdvösség, de minden most kezdődik el emberi szem számára látható módon is! Mert bár ezt az Atya Isten már öröktől fogva tudta és megtervezte, megígérte és elmondta az embernek, mégis most lett ember számára ebben a világban megtapasztalhatóvá:
„Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”
A karácsonyi szent csoda tehát azok számára csoda, akik meglátják azt. Azok számára, akik nem csak néznek, hanem látnak, meglátnak is! – mert tudják, hogy mit kell keresniük!
Isten sok szem elől elrejtve, az illetéktelenek elől gondosan elzárva, de az őt szeretettel keresők számára nyilvánvalóan, megnyugtatóan és észrevehetően, megtalálható módon mutatta meg a legnagyobb ajándékát, az Ő egyszülött Fiát, Jézus Krisztust.
És így vagyunk ezzel mi magunk is. Akár csak vágyakozunk a változásra, a megváltásra, mint a pásztorok, akár buzgó módon keressük, kutatjuk, mint a bölcsek, csak akkor találjuk meg, csak akkor kaphatjuk meg a legnagyobb karácsonyi ajándékot, ha meglátjuk a jelét. Ez a jel pedig nem feltűnő, nem kirívó, nem természetfeletti, hanem a legemberibb, a legátlagosabb, a legtermészetesebb jel.
ÉS MÉGIS!
A karácsonyi szent csoda a legnagyobb, legtökéletesebb és legszebb ajándék, amit az ember Istentől kaphat. Mégis, fénye beragyogja az egész világot, általa Isten magához öleli szeretettel minden gyermekét, téged is, engem is, mindannyiunkat. A karácsonyi szent csoda mégis különleges, mégis páratlan, a leginkább Istentől való és egyáltalán nem átlagos!
Isten ma is, most is, az idei karácsony alkalmával is megüzeni és elmondja személyesen neked, hogy: „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”
Aki a te személyes üdvözítőd és megváltód is lehet, ha Őreá hallgatsz, ha Őt követed, ha csak Őbenne hiszel! Így legyen!
Ámen
Gyülekezeti hírek 